The life is very unfaithfull with me....no guys...no money...no job....nothing
Kettős úton halad az emberi élet:
Egyik a gyakorlat, másik az elmélet.
A kerékpározás engem sose valami nagyon érdekelt. Ezt az imbolygó tovahaladási módot - két vékonyka keréken - végképp megbízhatatlan ügynek tartottam, sőt fenyegetőnek, ördög meg nem magyarázhatta nekem, miért áll meg a bicikli, vagyis hogy elhagyatott állapotában miért billen el azonnal, már ha oda nem támasztják vagy nem fogják - hanem hogy akkor, ha egy harminckét kilós illető rátelepszik, miért ne dőlne el ugyanígy, mikor támasz nélkül halad, meg senki nem is fogja.
Az ember ahogy halad előre, mindig egyre hosszabbnak látja az ösvényt.
A jövő az, ami kikerülhetetlenül halad felénk. Aki megpróbálja megragadni a jövőt, fogságba kerül. A jövő rabláncra fűz bennünket.
A siker titka az, hogy megkockáztassuk a nem szokványos gondolatokat. A szokványosság a haladás ellensége. Ha az embernek egy kicsit több sütnivalója van, mint egy vekni kenyérnek, akkor képes feltalálni valamit
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
HUH bocs de pesszimista idoszakomba ertem....elemnt az eletkedvem:) tudom h nem kene enyi erzelmet belevinni a blogba :) de neha nekem is muszal\y:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése